Majd lesz másik / VASALI Katalin
Somosi Rita művészettörténész szövege
Vasali Katalin munkásságában az ökológiai témák mellett visszatérően jelen vannak a személyes életére reflektáló, lírai fotósorozatok, különösen a női szerepkörök és a termékenység témakörével foglalkozó megrendezett képek. Sorozataiban a test megfigyelése mellett fontos szerepet kap a tárgyak és növények szimbolikája, s ezekkel együttesen válnak munkái a saját környezetén túlmutató, általános állításokká. Vasali különös érzékenységgel reflektál a fejlődésben megrekedt, felboruló ritmusú vagy értékrendű helyzetekre, akár a land-art ihlette Erózió sorozatára, akár a társadalomkritikus Wasteland vákumfóliázott virágaira gondolunk. Vasali egy-egy általános problematikát vesz górcső alá, analízál, az elhagyatott urbánus terek problematikájától a megszakadt terhességekig. Nem ítélkezik, de kendőzetlen őszinteséggel szembesít saját prekoncepcióinkkal, megközelítéseinkkel. Méhednek gyümölcse sorozatában saját terhességét dolgozta fel, megörökítve a testkép- változásokat testlenyomatok formájában is, melyek ezen kiállítás részét is képezik.
“Miért kell sírni? Egy veszteség nem veszteség. Még nem is volt baba. Hamar elfelejted. Majd lesz másik. ” – Ez csak néhány a leggyakoribb mondatok közül, amelyeket a nők a mai napig megkapnak vetélést követően a közeli családtagoktól, ismerősöktől. A perinatálisveszteség rengeteg nőt és családot érint, de a társadalom ennek ellenére legtöbbször bénultan, empátia nélkül reagál a történtekre. Az alkotó története csak egy, a sok megélt veszteség közül – Vasali Katalin személyes szemszögből dolgozza fel lírai fotósorozatában azokat az érzéseket és jelenségeket, amelyeket a vetéléssel kapcsolatban megélt, és amivel az azt követő időszakban találkozott a feldolgozás útján. Az anyaság, mint téma a klasszikus és kortárs fotográfia kedvelt tematikája, ugyanakkor legtöbbször a várandósság vagy kisgyermekes időszak hétköznapjai kerülnek a fotográfusok figyelmének középpontjába. Ettől a szemlélettől eltávolodva, jelen kiállításon az alkotó a “vendégbabák” témakörét és az elvesztésük feldolgozási folyamatát helyezi fókuszába. Mi van akkor, ha az anyává válás folyamata megszakad? Mikortól tekinthető valaki anyának és a társadalom hogyan viszonyul mindehhez? Csak akkor létezik valaki, ha fizikai kapcsolatba kerülhetünk vele? Ha nem találkozunk valakivel, akkor nem is fájhat annyira az elvesztése? Hogy viselhető el az a légüres tér, ahol egyszerre kell megküzdeni a veszteséggel, fizikai és lelki fájdalommal, a kudarc-érzéssel, lelkiismeret-furdalással és a társadalmi értetlenséggel? Az anya-identitás kialakulásával nem csak testi változások mennek végbe, hanem az élet-perspektíva is megváltozik, ennek a folyamatnak a megszakadása pedig olyan identitásválságot hoz magával, mely hosszú távon befolyásolja az adott nő, család életét. Ez az időszakot, folyamatot, kérdéseket igyekszik körüljárni Vasali Katalin fotósorozata, lírai képek mentén kalauzolva minket a fájdalom és feldolgozás útján.
