ERÓZIÓ // 2013-2015
Budapest a város, a tér, amelyben élek. Igyekszem felvenni a ritmusát, így egy idő után kiismerem rezdüléseit, kihasználom az előnyeit és elkerülöm a hátrányait. Ez egy olyan dimenzió, amely velem együtt mozog és változik. Amikor egy városi helyszínen megáll a fejlődés, felborul a ritmus, a terek funkció nélkül maradnak, ám továbbra is életterünk részét képezik. Ezek a különleges torzók, időtlen téri elemek lenyomatai egy megrekedt dimenziónak, amelyeket megpróbáltam megérteni, értelmezni kutatásom során. Erózió című munkámban ember és tér, valamint idő és tér viszonyrendszerét vizsgáltam az elhagyatott urbánus terek problematikáján keresztül. Arra a kérdésre összpontosítottam, hogy a kialakult, legtöbbször negatív „tér-képet” az ember a művészet által befolyásolhatja-e. A tér szimbolikáját felhasználva beavatkoztam annak szerkezetébe, egy természetes anyagot, a mohát használva fel. A növény segítségével beborítottam a téri torzókat: a manipuláció egyszerre szimbolizálja az erózió folyamatát, az elhagyott tér természet általi visszafoglalását és a mesterséges beavatkozást is. A helyszínek felkutatása, valamint a mohával való munka meditatív tevékenységgé vált számomra, amely a növények gondozásán túl a térben való elmerülést is követelte. Munkám célja a téri elemek, az átmenetileg vagy véglegesen otthagyott torzók, és ezáltal maga a tér újraértelmezése, újrarajzolása volt.
